Idézetek:

"- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lesunytam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó-Micsoda buta bárány! - sóhajtottam-Micsoda beteg, mazochista oroszlán! " /Bella & Edward/

"- Nem - folytatta. - Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni! - és azzal újra két keze közé fogta az arcomat.<br /> Elakadt a lélegzetem.<br /> Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon.<br /> Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.<br /> Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.<br /> Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.<br /> Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.<br /> A vérem for.rni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim görcsösen túrtak ahjába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.<br /> Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.<br />- Hoppá! - leheltem.<br />- Az nem kifejezés!"<br /> /Bella & Edward/

</p><p> </p><p> </p><p> " Három dologban teljesen biztos voltam.Először, hogy Edward vámpír.Másodszor, hogy lényének egyik része-bár nem tudtam mennyire képes uralkodni felette-a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé!!"<br />/Bella/</p><p> </p><p> </p><p>Erdőben:</p><p>Bella: Hány éves vagy?<br />Edward: 17.<br />Bella: Mióta vagy 17?<br />Edward: Egy ideje.<br />Bella: Tudom mi vagy.<br />Edward. Mond ki. Hangosan. Mond ki.<br />Bella: Vámpír.</p><p> /Edward & Bella/</p><p> </p><p> </p><p> </p><p>A bál kezdete elött:</p><p>Edward: Vigyázni fogok rá.<br />Charlie: Ezt már hallottuk. </p><p> /Charlie&Edward/<br /> <br /> <br /> <br /> <br />"Sosem tűnődtem azon,hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyan helyett halljak meg akit szeretek! "</p><p> /Bella/</p><p> </p><p> Vicces idézetek :</p><p>Charlei: Megnőtt a hajad!<br />Bella:Vágattam mióta utoljára láttál.<br />Charlei:Ja.... biztos megint megnőtt.</p><p><br />Jessica: Arizonába nincsen mindenki tökre lebarnulva?<br />Bella: De.Engem biztos azért rúgtak ki.</p><p>Hogy hol itt a humor? : Hát mivel Bella nagyon fehér és arizonából jött.</p><p><br />Billy: Örülök végre , hogy itt vagy.Charlie azóta áradozik rólad amióta bejelentetted , hogy jössz.<br />Charlei: Jól van túlozz csak , majd jól betollak a sárba.<br />Billy: Miután én...<br />Charlei:Na mivan?Mivan?Búnyozni akarsz?<br />Billy:Naná.</p><p><br />Bella: Vagy mindig jó téma az az evészavar is.Kitömött fürdőnacik az úszócsapatban?</p><p><br />Bella:Hova lett a mobilod?<br />Rene:Oké.Ne röhögj ki!A töltőt nem elvesztettem hanem elmenekült sikítva szószerint.Taszítom a technikát.</p><p><br />Edward: És bírod az esőt?<br />Bella: ööh..<br />Edward:Mi az?<br />Bella:Az időjárásról dumálunk?<br />Edward:Iiigen úgytűnik</p><p><br />Mike:Nézzenek oda!Te élsz!?<br />Bella:Ja igen tévesriasztás volt. <br /> </p><p> </p><p><br /> </p><p>" Megdöbbentő látványt nyújtott a napfényben. Egész délután egyfolytában bámultam, mégsem tudtam betelni vele."</p><p>"Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik."</p><p>"Sosem tűnödtem azon , hogyan fogok meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám , ha el is játszom a gondolattal , biztos nem így képzelem el .... "</p><p>"Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem."</p><p>"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."</p><p>"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."</p><p>"Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége ? olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel."</p><p>"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."</p><p>"Az arcuk, egymástól annyira különböző és mégis annyira hasonló arcuk elképesztően, embertelenül gyönyörű volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy talán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik régi festő képein."</p><p>"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."</p><p>"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem." <br /> "A bátorság egy ponton túl már őrültség."</p><p></p><p>New Moon-ból! </p><p>"- Bella megtennél nekem egy szívességet?<br /> - Attól függ, mi az.<br /> Fölsóhajtott, szép arca elkomorodott.<br /> - Bella, az utolsó valódi születésnap nálunk Emmetté volt<br /> 1935-ben. Engedd el magad ma egy kicsit, ne nehezítsd meg<br /> a dolgunkat! Mindnyájan nagyon izgatottak..."<br />/Edward, Bella/</p><p>"Kinyitottam a dobozt, remélve, hogy ettől okosabb leszek. De a <br />doboz tényleg üres volt.<br />- Ööö... kösz szépen! (Bella mondta)<br />Szinte hihetetlen, de még Rosalie is elmosolyodott. Jasper pedig<br />hangosan felnevetett.<br />- Ez egy sztereó lejátszó a kocsidba! - magyarázta. - Emmett<br />éppen most szereli be, úgyhogy nem tudod visszavinni a boiltba."</p><p> </p><p>"- Ó, a fenébe...-motyogtam, amikor éreztem, hogy a papír éle<br />megvágja az ujjamat. Kihúztam, hogy megnézzem, mennyire <br />komoly a seb. Egyetlen csepp vér szivárgott elő a parányi kar-<br />colásból. Aztán minden nagyon gyorsan történt.<br /> - Nem! - kiáltotta Edward...<br />... Kábultan és összezavarodva néztem fel a karomból ütemesen<br />lövellő, élénkpiros vérsugárról - hat mohó vámpír lázasan csillogó<br />szemébe."</p><p>"Egyedül. Komor elégedettséggel ismételgettem magamban ezt a szót,<br />miközben a kínzó fájdalom ellenére erőt vettem magamon, és felálltam.<br />Pontosan ugyanebben a pillanatban a tisztás északi oldalán egy alak lé-<br />pett ki a fák közül. [..] A következő érzés a félelem volt: mer bár nem<br />sóvárgott, vágyott, elveszett arc volt, de emlékeztetett valakire, s azt is<br />tudtam: nem holmi közönséges, eltévedt turista.<br />És végül a felismerés."</p><p>" Miért küzdenék az életemért, amikor itt most olyan boldog vagyok? <br /> Bár a tüdőm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a <br /> görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem<br /> milyen érzés boldognak lenni.<br /> Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt<br /> belehalni."</p><p>"Olyan nagy bűn lenne, ha megpróbálnám Jacobot boldoggá tenni? Még <br />akkor is, ha az iránta érzett szeretet csak árnyéka annak, ahogy valójá-<br />ban szeretni tudok... még akkor is ha a szívem az én állhatatlan Rómeóm<br />után kószál, őt gyászolja - olyan nagy bűn lenne ez?"<br /></p><P>

Oldal: <3 Idézetek a könyvből <3
twilightbella-forever.hupont.hu - © 2008 - 2024 - twilightbella-forever.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat